Egy perc jelen

Lassíts le egy percre, kérlek.

Fordítsd a figyelmed arra, ami körülvesz.

Mit tapasztalsz?

Mi ragadja meg a figyelmed leginkább?

Színek? Felületek? Formák? Fények? Hangok? Illatok?

Melyek hoznak téged legjobban a pillanatba ezek közül?

Amit a csupasz bőrödön érzel? Szellő? Napsütés? Esőcsepp? Apró rovarok?

A ruházatod? Hol szűk? Hol szúr? Hol szorít? Hol símogat? Hol bársonyos? Hol selymes?

A tested? Hol fáj? Hol nehéz? Hol ég? Hol feszes? Hol ropog? Hol könnyű? Hol laza? Hol szabad? Hol kellemes?

Változtathatsz is akár, ha akarsz. Lassan, finom mozdulással. Hajolj le hozzá, érintsd meg, vedd fel, öleld át. Próbálj ki mást! Állj fel! Nézz fel! Nyújtózz fel! Figyeld, hogyan hat a változás. Adj időt ennek is. Érezd meg a különbséget. Vedd észre, hogy jobb lett-e így neked.

És most add át magad mindennek. Engedd, hogy az érzékeid elárasszanak, miközben a pillanatot a valódi teljességében megtapasztalod.

Még egyszer lassan járasd végig a tekinteted, szippantsd be, halld meg, állj rá, nyald meg, dőlj bele...

Megérkeztél. Ott vagy, ahol jó neked.

Itt és most.

Megengedve

Vagyok s leszek

Magamnak.

Vagyok.

Jelen.

Most.

Itt.

.

Elmerengtem

Máshol jársz megint?

Észre sem vettem.

Hiányzol a pillanatból?

Másokra gondoltam.

Vedd észre!

A lelked egy idő után a testeden keresztül jelez, hogy hiányzol neki!

Elveszve

Tele vagyok érzelmekkel, amiknek nem tudok utat adni...

Hallom a saját szívem lüktetését. Bedugult a jobb fülem. Megállítom a lábam önkéntelen remegését. Sírás fojtogat.

Miért zizegek ennyire? Mit csinálnék legszívesebben? Hova menjek? Mikor? Kivel? Mit akarok egyáltalán?

Ki az, aki feltette ezt a sok kérdést?

Lé-le-gezz...

Rendben, lélegzem. Lassan be, lassan ki.